Neve a francia commode, azaz kényelmes vagy kényelmesen szóból származik. A nehezen kezelhető ládát váltotta fel. Feltalálását Ch. Boulle nevéhez kötik, aki az első példányt XIV. Lajosnak készítette ajándékba (érdekes momentum, hogy egyiptomi szarkofágról mintázta).
Ekkor még a fiókok egymás mellett helyezkedtek el, s csak XV. Lajos idejében terjedt el az egymás fölé helyezett fiókos típus. Magyarországon a sifonér szó hódított a komód esetében, de a német Schublade, azaz sublót szót is használjuk a komódra. Történelmi fejlődését tekintve a XIX. század folyamán leginkább hálószobákban használták bútorként.
A komód legfőbb feladata a tárolás, továbbá számos dolgot el lehet benne jól dugni. Tárolhatunk benne fehérneműt, ruhát, ékszert, ágyneműt, iratokat, bármi mást, ami belefér és praktikus hely számára egy komódfiók, vagy szekrény. Mint látjuk, a komód napjainkban éppúgy elhelyezhető a hálóban, mint a gyerekszobában, a nappaliban, az előszobában, vagy az étkezőben.
Mindenképpen figyelmet kíván a modern lakberendezés egyik újra „feltalált” darabja, a komód. Egy-egy sarokba, vagy nappaliba, esetleg polc mellé elhelyezett modern komód nem csak dekoratív, színében összhangot teremtő a többi nappali bútorral, de kihúzható fiókjaival praktikus tárolási lehetőséget is nyújt akár ruhák vagy könyvek tárolására is. A komódok sokszínűsége garantálja, hogy minden nappaliba, vagy előszobába létezik megfelelő, odaillő, ideális méretű, színű és elrendezésű modell.
Az írókomód a hagyományos komód egyik, fogalmazzunk úgy, leszármazottja. Jellemzően a XIX. században használták különböző papírjellegű munkálatok, legyen az levélírás, bélyegző használat, térképrajzolás, levélpapír, és levél tárolás folyamán, stb.
Ezek a fából készült, manapság igen nagy értékkel bíró gyönyörűségek, rendkívűl aprólékos kidolgozottsággal bírnak. A komód elején, a fiókok fölött van általában a lehajtható rész, levéltartó résszel. Efölött lehet akár vitrines rész, akár polcos, apró fiókokkal. Méretét tekintve nagyon változó, igény szerint készült. Jellemző a díszített kézi faragás, főleg az antik darabokon.
Tekintve, hogy ezek valóban ritkák és gyakran az árusítást megelőzően restaurálást igényelnek, áruk igen borsos lehet. Műgyűjtők azonban előszeretettel vásárolják gyűjteményeikbe.