Mivel a műgyűjtő is ember, így természetesen bármikor el tud csábulni, ha olyan festményt lát, amelyet igen jó áron kínálnak fel eladásra.
Ugyan, ki tudna ellenállni például egy 500 ezer forintért kínált Munkácsy, vagy Mednyánszky képnek?
Vannak, akik a jó ár, hívó szavára azonnal beleugranak egy kétes üzletbe, majd később, amikor a festményekről kiderül, hogy hamisak, csak a fejüket fogják és rájönnek, hogy nem lett volna szabad megvásárolni a képeket.
Jó, ha mindenki megjegyzi azt, hogy ha egy nagy értékű festményt mélyen áron alul kínálnak eladásra, akkor az, gyanakvásra ad okot. Egy 500 ezerért kínált Munkácsy kép esetében azonnal felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ez az ár túlságosan alacsony ahhoz, hogy eredeti legyen a kép.
Megszólal hát bennünk a „vészjelzés”, ám másrészről feltűnhet az is, hogy hamisítványnak túl drága lenne a festmény. Ilyen esetben sajnos hajlamosak vagyunk elcsábulni, és kifizetni a félmillió forintot a képért cserébe még akkor is, ha érezzük azt, hogy valami nem stimmel.
A veszélyérzet ugyanis elcsendesülhet, a jó üzlet reményében. Bízunk abban, hogy végre szerencsénk van és az a kép valóban csak egy pince mélyén, vagy egy padláson porosodott évtizedeken keresztül. Erre azonban valljuk be, igen csekély az esély, így amikor egy festményt gyanúsan jó áron kínálnak nekünk, ne ugorjunk bele azonnal az üzletbe.
Kérjük inkább szakember segítségét a kép eredetiségének megítélése céljából. A csalás és a csalódás karöltve járnak, így jobb, ha megpróbálunk az átverés elől kitérni.