A tíztagú csoportban így helyet kap Sophie Lillie, aki egy osztrák provinencia kutató, illetve Peresztegi Ágnes is, aki a Zsidó Világkongresszus műkincs-visszaszolgáltatási bizottságának ügyvezetői szerepét tölti be. Peresztegi Ágnes, elmondása szerint, nagy örömmel fogadta a megkeresést, a jövőbeli feladatairól pedig hamarosan megkapja majd a hivatalos részletezést is.
Egyes német hírportálok szerint két zsidó szakértő is helyet kapott a munkacsoportban, Jehudit Schendar és Schlomit Steinberg személyében, illetve amerikai és francia szakértők is részt vesznek a vizsgálatban. A csoport vezetője pedig nem más, mint Ingeborg Berggreen-Merkel, aki egy roppant nagy tekintélynek örvendő kultúrpolitikus Németországban.
Az eddigi vizsgálatok alapján már bebizonyosodott, hogy a Gurlitt-gyűjteményben szereplő közel 1500 darab, nagy értékű képből, mindössze 303 darab képezi jogos tulajdonát a nyolcvan esztendős öregúrnak. Ezzel szemben, 593 darab képről feltételezik azt, hogy a nácik elkobozták, vagy jóval áron alul vásárolták meg azokat a zsidóktól.
A hatóság azt szeretné elérni, hogy Gurlitt önként mondjon le eme képek tulajdonjogáról, és akkor csupán adócsalás gyanújával kellene majd bíróság elé állnia az öregúrnak. Cornelius Gurlitt azonban hajthatatlan, hiszen azt állítja, hogy édesapja egykoron jogosan jutott hozzá az említett képekhez, így esze ágában sincs azokról lemondani.
Az öregúr úgy véli, hogy hamis megvilágítás övezi a képek ügyét, valamint ez a nagy felhajtás is érthetetlen számára, amely jelenleg körülötte zajlik.