Ebben nagy segítséget nyújtanak a képvizsgálati módszerek, amely alkalmasak például a képek korának meghatározására, alapot tudnak szolgáltatni egyes régészeti és művészettörténeti kutatásokhoz, illetve a hamisítványok felismerésében is igen jelentős szerepet töltenek be.
Manapság, a restaurálás nélkülözhetetlen részét képezik a képvizsgálati módszerek, hiszen az ezekkel az eljárásokkal kapott adatok szinte mindig bele vannak foglalva a restaurálási dokumentációkba is. A képvizsgálati módszerek fejlődésének története egészen régre, a 18. századba nyúlik vissza.
Ekkor kezdődött el ugyanis a mikroszkópos vizsgálati módszerek elterjedése, amelyet aztán a 19 századi, fényképezés általi vizsgálatok végzése követett. A 19. század végén már a röntgensugárzás nagymértékű átvilágító képességét is kezdték felhasználni a képalkotó eljárások során. A röntgensugár segítségével ugyanis, egyértelműen felismerhetővé váltak a hamisított festmények, továbbá mindenféle módosítás, változtatás napvilágra kerülhetett eme eljárás alkalmazásával.
A 20. századtól kezdődően már az ibolyántúli fénnyel történő megvilágítást kezdték alkalmazni a képek vizsgálatához. Az ibolyántúli fénnyel történő megvilágítás hatására ugyanis, mindenféle módosítás és változtatás sötét foltként jelenik meg a festményeken. A régebbi, eredeti lakkozás pedig sárga, fluoreszkáló részként jelenik meg, így tökéletesen el lehet különíteni egymástól az eredeti kép részeit és a restaurálások során elvégzett módosításokat.
Az 1930-as esztendőkben vált elterjedtté az infravörös fényben történő fényképezés, amelyet később továbbfejlesztettek és így létrejöhetett az infravörös reflektográfiai eljárás.