Hazánkban ugyanis, jelenleg egy olyan életszerűtlen és abszurd szabályozás van érvényben, amely mellett a nyomozók igen sok esetben tehetetlennek bizonyulnak a hamisítók ellen.
A festmények hamisítása kétféleképpen történhet. Az egyik módszer az, ha a szerzői jogokkal élnek vissza az elkövetők, míg a másik az, ha csalást hajtanak végre a festményekkel. Vannak olyan hivatalos másolók, akik a múzeumi szabályzatot kellőképpen betartják, és a festményeken feltüntetik azt, hogy kópiáról van szó.
Igen ám, de vannak olyan másolók is, akik otthon, maguk készítik el egy híres és értékes festmény másolatát, majd anélkül díszítik vele a szobájuk falát,hogy feltüntetnék a festményen a másolatjelzést. Mindez hazánkban nem számít hamisításnak, sőt még az sem, ha valaki egy szignó nélküli, eredetinek látszó utánzatot készít el, valamely híres festő stílusjegyeinek lemásolásával.
Még ettől is tovább megyünk, ugyanis jelenleg az sem számít bűncselekménynek, ha valaki ezt a szignó nélküli utánzatot értékesíteni akarja, majd a lebukás után azt mondja, hogy fogalma sem volt arról, hogy a kép nem eredeti. Ebben az esetben ugyanis, máris mentesült a hamis képet árusító személy a büntetés alól.
A jelenlegi szabályozás szerint, bűncselekmény elkövetése csak akkor áll fenn, ha a haszonszerzés és a megtévesztés együtt, egy időben valósul meg. Ezt azt jelenti, hogy a hamisítónak éppen abban a percben kellene az ál-szignót felfestenie a képre, amikor a megbízó mindezért a pénzt ki is fizeti neki. Ilyen esetben már bűncselekménynek nyilvánítható az eset és a szereplők is gyanúsíthatóak a csalás és hamisítás vádjával.
A valóságban pedig ugyebár, valószínűtlen, hogy mindezt éppen sikerül is leleplezniük a nyomozóknak. A rendőrség tehát jelenleg is szélmalomharcot vív a festményhamisítási iparággal szemben, ami emiatt továbbra is virágozhat.