A hamisítókat a könnyű pénzszerzés reménye hajtja, hiszen egy-egy hamisított festmény a nyugati világban, akár dollármilliókat is érhet, ha nem veszi észre senki sem a csalást. Természetesen hazánkban nincs szó ilyen magas összegekről, ám még így is igen nagy kár érheti azokat a műgyűjtőket, aki nem rendelkeznek elég tapasztalattal és kellő ismerettel. Külföldön egy Van Gogh alkotásnak kikiáltott festményért akár több tízmillió eurót is kínálnak a lelkes gyűjtők, ám amint tudomást szereznek arról, hogy az adott műtárgy hamisítvány azonnal értékét is veszti a kép.
Onnantól kezdve az alkotás eladhatatlanná válik. Hazánkban inkább az a jellemző, hogy a gyűjtőknek csak igen csekély része fizet ki nagyobb összeget egy olyan festményért cserébe, amely minőségi alkotásnak számít. Magyarországon ez nagy luxusnak számít, és ezt ma már igencsak kevesen engedhetik meg maguknak. Itthon többnyire az ár dominál, vagyis minél kedvezőbb áron szeretnének jó vételt csinálni a műgyűjtők.
Ez pedig, remek lehetőséget teremt a hamisítványokkal kereskedő csalóknak, hiszen ők kedvező áron dobják piacra a valódiként árult hamis „műtárgyakat”. Festmény, vagy más értékes antik régiség, illetve műtárgy vásárlása előtt, – főként abban az esetben, ha a vételár igencsak kedvezőnek tűnik- mindenképpen érdemes kikérni egy szakember, vagy hozzáértő műgyűjtő véleményét is, nehogy csalók áldozataivá váljunk.
Amíg az emberek nem kellőképpen elővigyázatosak és képesek egy jó vétel reményében több millió forintot is kifizetni egy általuk valódinak vélt, ám mégis hamis műtárgyért cserébe, addig a hamisítási „iparág” is virágzani fog.