A görögök idejében kezdődött el a hamisítás, majd később a Németalföldön is nagy számban űzték ezt a tevékenységet, mára pedig már egészen odáig fajult a dolog, hogy akár jutányos áron van Gogh festmények is könnyű szerrel szerezhetőek be a kínai piacról.
De milyen árulkodó jelekről lehet felismerni egy hamis műtárgyat?
Mi adhat okot a gyanakvásra egy festmény, vagy egy antik bútor esetében? Antik bútoroknál gyanúra adhat okot például az, ha a fiók nem súrlódik túlságosan a szekrényben. A gravitáció és a súrlódás ugyanis, sokat el tud arról árulni, hogy a bútor valóban kétszáz éves-e vagy csupán csak két éve lett-e elkészítve.
Természetesen egy régiségvásáron nincs arra lehetőség, hogy alaposan, mélyrehatóan tanulmányozzunk egy antikként árusított bútort, ám a tájékozottabb gyűjtők hatékonyan és könnyű szerrel fel tudják ismerni a hamisítványokat is, amennyiben rendelkeznek némi anyag-, illetve technológiai ismerettel.
Roppant fontos tehát, hogy minden gyűjtő alapozza meg a tudását valamilyen műtárgyismerettel, hiszen ennek hiányában könnyen megeshet, hogy a legdurvább hamisítványokat sem ismerik majd fel a piacon. Táblaképek esetében gyanakvásra adhat okot az, ha a fatábla korhad, illetve szúette.
Amennyiben olyan holland darabbal találkozunk, amely a 17.-18. századból származik és korhadni látszik, szinte teljesen biztosak lehetünk benne, hogy hamisítvánnyal van dolgunk. A 17-18. század során ugyanis, a fatáblákat készítő mesterek minden egyes fakeretet 2-7 éven keresztül füstölésnek vetettek alá.
A füstölést követően elláttak minden egyes darabot a céh jelzésével és csak ezután került a festők kezébe a keret. Ezekben a keretekben pedig, egyetlen farontó bogár sem fordulhatott meg, a mai napig sem.