Az ilyen utánzatok eladásához csupán egy jó történetet kell kitalálniuk a csalóknak, például azt, hogy örökölt, családi hagyatékból előkerülő képről van szó. Amennyiben a vevő jóhiszeműen elhiszi mindazt, amit az eladótól hall, már kész is a baj, hiszen a hamisított festményért akár igen nagy összeget is kifizethetnek.
A hamisítványok világában ezért a csalóknak nem csupán művészettörténeti ismereteik vannak, hanem pszichológiaiak is, hiszen olyan történetet kell kreálniuk, amellyel hatni tudnak az emberek gondolataira és érzelmeire egyaránt. Számos hamisítási ügy látott már napvilágot az elmúlt évtizedek során.
Az egyik megdöbbentő botrány Kaposvárott történt meg, amikor néhány évvel ezelőtt, több mint 20 darab hamisított Rippl-Rónai kép került elő. Egy híres művész, Szász Endre két hamis Rippl-Rónai festményért cserébe odaadta ugyanis a luxus autóját, az eredetinek mondott festményeket árusító személynek.
A történet már-már nevetségesnek is tűnhet, mivel a lebukást nem a hamisított festmények okozták, hanem a „tisztának” vélt luxusautó, amelyről utóbb kiderült, hogy az alvázszáma és a forgalmiban feltüntetett száma nem egyezik meg, így eljárás indult az ügyben. A két hamis képhez így jutott el végül a nyomozás.
Az eset végén azonban a hamis festmények ügyében még csak vádemelés sem történt, hiszen a képeket készítő „festőre” nem lehet rábizonyítani azt, hogy csalás céljából készítette el a képeket.
A mai törvények szerint ugyanis, csakis akkor lehet rábizonyítani valakire a hamisítási szándékot, ha az szándékosan, megtévesztés mellett jogtalan haszonszerzést is elkövet. Talán a törvények „lazaságának” is köszönhető az, hogy hazánkban igencsak elharapódzott a hamis műkincsekkel való kereskedelem.