Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a műtárgy igazságügyi szakértő nem tud dönteni, netán valami olyan dologgal szembesül, amilyennel korábban még senki sem. Vegyünk példának egy festményt, amihez a szakértők minden esetben igénybe vehetnek mikroszkóp segítségével elvégzett laboratóriumi vizsgálatokat, amelyeknek köszönhetően mind az eredetiség, mind az érték kérdésköre teljesen pontos és megbízható lesz.
Egy laboratóriumi vizsgálat során ugyanis a mikroszkópos vizsgálattal még azt is észrevehetik, amit szabad szemmel vagy nagyítóval soha, így például, hogy a festményt megpróbálták-e mesterséges módszerekkel öregebbé tenni, hogy ezzel tüntessék fel eredetinek.
Az efféle vizsgálatokkal kideríthető továbbá az is, hogy a kép elkészítéséhez felhasznált festékanyag mennyire szilárd, és mennyire friss, ergo egy másolatról van-e szó, vagy egy több évtizeddel ezelőtt készült eredetiről. A fejlettebb technológiák ráadásul még ennél is jobban megkönnyíthetik a műtárgy igazságügyi szakértő dolgát, hiszen egyes mintavételeknek köszönhetően a festék összetételéről is pontos képet kaphatunk, ami döntő bizonyíték lehet egy eredetiségvizsgálat során.
Minden korban ugyanis más és más összetevőket használtak fel a festékek elkészítéséhez, így jelentős pontossággal megállapítható bármilyen festményről, hogy eredeti vagy csak egy másolat. Ezt a vizsgálatot azonban csak a műtárgy igazságügyi szakértők végezhetik el, hiszen a műgyűjtők vagy más szakértők nem rendelkeznek sem a szakértői folyamathoz szükséges eszközökkel, sem szakértelemmel.