E két tevékenység legfőbb célja az, hogy az alkotás alkotóanyagait meg tudják határozni, illetve az évek során létrejött károsodási és elöregedési folyamatokat meg tudják érteni. Amennyiben a folyamat megkívánja, mikroszkópos és fototechnikai vizsgálatok elvégzésével is kiegészíthető az állapot felmérési folyamat. Ahhoz, hogy a restaurálási terv alapos legyen, és jól megválasztott kezeléssorozatot lehessen végrehajtani a festményen, elengedhetetlen a tökéletesen elvégzett állapot felmérési folyamat.
Az alkotáson elvégzett kezelések sorrendjét ugyanis, az határozza meg, hogy mekkora mértékben károsodott a festmény az évtizedek során. Roppant fontos azonban, hogy a festmény állapotának felméréséhez a lehető legkevesebb beavatkozást végezze el a restaurátor a műtárgyon, hiszen elsődleges cél az, hogy a festményt továbbra is jó állapotban lehessen tartani.
Az állapotfelmérést általában a konzerválás követi, ám következhet akár egy tisztítási-feltárási folyamat is, de csakis abban az esetben, ha azt a festmény állapota megengedi, hiszen ez egy roppant kényes beavatkozásnak számít. A konzervált műalkotáson egy esztétikai helyreállítást végeznek el a szakemberek. Ezt más néven retusálásnak nevezzük, célja pedig az, hogy a képet esztétikailag még élvezhetőbbé, szebbé tegyék.
Természetesen a restaurátorok kellő alázattal végzik a képek retusálását, hiszen a felújítás során nem szabad eltűntetni az eredeti kép patináját. A restaurátori teendők befejeztével, felkerülhet a képre egy korban, illetve stílusban hozzá passzoló díszes keret is, amely, ha jól van kiválasztva, remekül ki tudja emelni a műtárgy értékeit. A restaurálás során elvégzett kezelésekről a szakember pontos dokumentációt készít.
Ez a leírás, hosszú évtizedek múltán, majd a következő restaurátor munkáját is elősegítheti az által, hogy részletesen szerepel benne a restaurálást megelőző állapot, illetve az is, hogy milyen változtatásokat végeztek el a festményen.